A romániai „pápajárás” utórengései


Május elején még mindenki az EU-s választás kampányának lázában égett, keserű szájízzel követtük az Úz völgyi temető ügyét és izgatottan készült mindenki a „pápajárásra”. Alig egy hónap múlva rá kellett jönnünk, hogy semmi sem úgy alakult, ahogyan azt pár héttel ezelőtt – jó szándékkal – reméltük. A román liberálisok jöttek, látták, hogy jól szervezkedtek, és minden fronton győzelmet arattak – veni, vidi, vici.

Az azonban világosan látszik, hogy ok-okozatként minden mindennel összefüggésbe hozható.

A pápalátogatás tehát lefutott ügy – vélhetnénk –, azonban a látogatás körüli botrányok tovább borzolják a kedélyeket. Mondhatnánk, hogy többen előre megírtuk, mi fog történni, de akkor még a legtöbben hitték is meg nem is, sőt egyes elvakultak egyenesen támadásba lendültek Bergoglio védelmében, és kikiáltották eretneknek a nemzeti sajtó e témában megszólaló mindazon publicistáit, akik az erdélyi magyar katolikus papsággal és a nagy várakozással nem értettek egyet.

Előre látható volt, hogy regisztráció csak nekünk, magyaroknak szól, mi magunk szolgáltattuk ki adatainkat a román titkosszolgálatnak. Előre látható volt, hogy a szektorok kialakítása marhakarámként fog szolgálni az odalátogató magyarok megalázására. Előre látható volt, hogy minden magyar és székely jelkép, felirat és zászló használata tilos lesz. Előre látható volt – a románokat kicsit is ismerve –, ez a hozzáállás. Most, utólag derülnek ki a visszaélések, a diszkrimináció. Mint mondani szokták – hab a tortán –, hogy Somlyón a hatalom emberei is a magyarellenességről tettek tanúbizonyságot, s a pápai miseruha magyar feliratát – velük egyetértésben – végül minden ellenkezésükkel szemben, a Szentszék vétette le a ferences atyákkal! Lépten-nyomon efféle hírekbe ütközünk. A románokat hibáztatjuk – joggal –, ám a „másik oldalról” a legtöbben hallgatnak, vagy elfeledkezni látszanak. Azt, amit már előre sejtettünk, utólag teljes bizonyossággal állíthatjuk.

Romániában nem egy pápa járt, hanem Vatikán állam teljhatalmú vezetője, Bergoglio.

Bergoglio Romániába látogatott a románokhoz, a román elnök meghívására, amit a vatikáni titkárság és ő maga is többször hangsúlyozott.

Látogatása csupán politikai jellegű volt, amelynek időpontja sem véletlenszerű, hiszen ő maga hangsúlyozta ezt, amikor szónoklatában, az egy héttel a látogatás előtt zajló EU-s választásról beszélt. Ez az apró részlet – bármennyire is hihetetlenül hangzik –, arra enged következtetni, hogy a romániai szavazás eredménye már a látogatás időpontjának a Vatikánban történt kiválasztásakor borítékolva volt.

Látogatásának fő célkitűzését ő maga fogalmazta meg a legpontosabban a látogatást követően június 5-én Rómában, a Szent Péter téren tartott általános audiencia alkalmával. „Kedves testvérek és nővérek: A legutóbbi apostoli látogatásomnak a témája Romániában a „Menjünk együtt” volt. Még egyszer köszönetet mondok Románia elnökének és miniszterelnökének, a polgári és egyházi hatóságoknak, valamint azoknak, akik együtt dolgoztak, hogy ez a látogatás lehetséges legyen. Először is, a Mindenható Istenünkre gondolok, aki megengedte, hogy Szent Péter utódja visszatérjen ebbe az országba, 20 évvel II. János Pál után.” (Vatcan News) „A látogatás mottója különösen időszerű volt a különböző találkozókon, amelyek megmutatták, hogy a keresztények és minden polgár számára fontos a testvériség és a harmónia „együtt járása”. Nagy hálával emlékszem Daniel pátriárka, és a román ortodox egyház Szent Szinódusának melegségére, mely során megújítottuk a katolikus egyház elkötelezettségét, hogy együtt járuljunk az egyház teljes egységéhez”, tette hozzá a vatikáni vezető.(G4 media) „A három prédikáció összegyűjtötte a katolikus közösségek különböző ágait, és hét görög katolikus püspök boldoggá avatásával zárult. Ezek a mártírok mind tanúi voltak az Evangélium szabadságának és irgalmának. Különösen boldog volt a találkozóm a családokkal és a fiatalokkal. Végezetül, a roma közösség látogatása során megismételtem felhívásomat a megkülönböztetés ellen és a minden ember iránti tisztelet mellett. Mindannyian imádkozzunk, hogy Isten bőségesen áldja meg Romániát és az egyházat abban az országban” – mondta Bergoglio. (VN, G4media) Nyilatkozatait figyelembe véve elmondhatjuk, hogy Bergoglio nem árult „zsákbamacskát”. A romániai Ortodox Egyházat kívánja Róma szárnyai alá venni, amelyik az egyik legnagyobb ortodox közösség Európában, ezzel közelebb kerülve a fő célhoz, egy egységes világvallás és világegyház megalakításához. Ennek érdekében jó politikusként és zseniális diplomataként az egységes román államot és a román népet éltette nemcsak ottlétekor, de már a múlt évben is, amikor a román centenárium tiszteletére ünnepségsorozatot rendeztek a Vatikánban(!). Mostani látogatásakor újra megerősítette a trianoni határokat, éltetve Nagy-Romániát, majd az audiencián ismételten áldást kért rá, valamint a román népre. Magyarokat, székelyeket még véletlenül sem említett, ám különösen figyelt arra mind látogatásakor, mind audienciája során, hogy a liberálisokat véletlenül se bántsa meg.

„Üdvözlöm az angolul beszélő zarándokokat és látogatókat, akik részt vesznek a mai audiencián, különösen azokat, akik Angliából, Skóciából, Máltáról, Kínából, Japánból, Malajziából, Koreából, Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek. Kiemelten üdvözlöm az ENSZ női tagozatának tagjait Rómában, imáimat és jó kívánságaimat ajánlva nekik.” – mondta beszéde végén. (Vatican News) A vatikáni politikát figyelembe véve jogos lehet a kérdés: mit tettek a magyar szervezők? Mit tettek a ferencesek? Mit tettek az erdélyi Magyar Katolikus Egyház vezetői és szolgái? Hiszen ők azt állították kezdettől fogva, hogy történelmi pillanatnak leszünk majd tanúi, először jön pápa Csíksomlyóra. Először jön pápa a magyar és a székely hívekhez… (Eddig igaz.)

Feltehetjük a kérdést: ki kit csapott be? Bergoglio csapta be alázatos és elkötelezett szolgáit, vagy Bergoglio szolgái csapták be a hű katolikus magyar és székely híveket?

Egy dolog nyilvánvaló és a tények igazolják: – valaki hazudott.

 

Igen súlyos szavak ezek, és nagyon nehéz megfogalmazni, de ki kell mondanunk, mert az igazság erre kötelez, mint ahogyan azt is ki kell mondanunk, hogy a mostani Katolikus Egyház nem az a Katolikus Egyház, amiért elődeink olyan sokszor a vérüket adták. Mi homályosíthatta el, vajon az atyák látását? Még mindig nem látják híveik kétségbeesését? Nem látták a Pünkösdi Búcsún a Nyeregben a magyar és a székely hívek csöndes demonstrációját? Nem látják a hitet, a hűséget és a kitartást, vagy ez már nem érték szemükben?  

Mostanában arról beszélnek a Szentmiséken, amire „Ferenc pápa tanít bennünket” és nem arról, amire Krisztus. Az Evangélium tiszta, érthető szavait mára már felváltotta Róma püspökének zavaros, kétértelmű és sokszor ellentmondásos „kötelező tananyaga”. A Bergoglio által hirdetett békéről és békés együttélésről beszélnek, miközben ez a látogatás sohasem tapasztalt indulatokat gerjesztett. Az ortodoxok dühösek, mert úgy vélik – jogosan –, hogy Róma igába hajtja őket. Bergogliót Antikrisztusként emlegetik, eretnek ó-hitűnek nevezik és mivel ő már nincs kéznél, haragjuk a katolikus hívek, valamint a székelyek és a magyarok ellen fordul. A magyarok és a székelyek dühösek, becsapva érzik magukat, hiszen rá kellett jönniük, hogy a Katolikus Egyház mostani vezetőjének mit sem számítanak. Bergoglio csupán politikai megfontolásból boldoggá avatott olyan személyt, aki nem szenvedett mártírhalált és Erdély elcsatolásán dolgozott. Ezzel szemben Márton Áron nem „érdemelte ki” a boldoggá avatást, mert, amint magyarázták, nem szenvedett mártírhalált – még egy ellentmondás, még egy hazugság. Az igazság az, hogy mi, magyarok a Vatikán „mostohagyermekei” vagyunk. Talán jobb is, hogy Márton Áront nem avatták boldoggá, nem Bergoglio avatta boldoggá rögtön Iuliu Hossu előtt. Megalázó lett volna… A mi szemünkben és a Szűzanya oltalmazásában, Krisztusban ő már rég boldog. Ezek után Bergoglio lenne a béke pápája, a megbékélés szószólója?... a hivatkozási alap, Krisztus és az Evangélium helyett ő az etelon?Talán elfelejtették az egyház urai, hogy az élő egyház a hívők közössége és ők csupán szolgák, Krisztus és a hívek egyszerű szolgái?

„A római Szent Péter téren szervezett audiencián egy Romániából érkezett delegátus is részt vett, Ioan Robu (Rab János – a szerk.) érsek, a Romániai Katolikus Püspöki Kar elnökének vezetésével. A bukaresti római katolikus érseki szóvivő, Dobos Ferenc Facebook oldalán közzétett üzenet szerint Bukarest, Csíksomlyó, Jászvásár és Balázsfalva képviselői szintén jelen voltak az audiencián.” (G4media) Erről az eseményről azonban a magyar katolikus média már szót sem ejtett…  

Végül egy kérdés maradt megválaszolatlanul: a magyar kormány által a pápalátogatásra adott  10 milliókat mire költötte el az, aki kapta? Mert nem sajnálnánk a pénzt, ha várakozásaink beteljesültek volna 2019. június 1-én.  

Czeglédi Andrea

https://andrea78.blogstar.hu/./pages/andrea78/contents/blog/74611/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?