Mitől (kiktől) kell féltenünk Orbán Viktor miniszterelnök urat?


Idén is megtartotta hagyományos évértékelő beszédét február 16-án a Várkert Bazárban Orbán Viktor miniszterelnök úr. Amint azt már megszokhattuk Tőle, remek, átfogó szónoklatot tartott. Összefoglalta az elmúlt tíz év kormányzásának eredményeit és vázolta a jövőre tervezett lépéseket, mint a családvédelem kibővítése, gazdasági és klímavédelmi akcióterv. Rámutatott, hogy az elmúlt tíz évben sikerült olyan fokú fejlődést elérni, amelyre Magyarországon az elmúlt száz évben nem volt példa.

Fölösleges volna a miniszterelnök urat idéznem, hiszen vasárnap délután magyarok milliói hallgatták őt a képernyő előtt ülve. Figyelték szavait Magyarország és a Kárpát-medence magyarjai éppen úgy, mint a külföldön élők, hiszen ő képviseli a reményt, ám, ma nem egy jobb jövőre, hanem a túlélésre. Ugyanis a mai Európában a magyarok és más népek realistán gondolkodó, de elnyomott, antiszemitának bélyegzett tagjai számára ő testesíti meg az ellenállást, a migrációt ránk erőszakoló liberális diktatúrával szemben.

Nem egyszerű a feladat, amit vállalt, hiszen kissé drámaian fogalmazva elmondhatjuk, hogy szinte az egész világ ellenünk van. Folyamatosan a magyar kormány ellen dolgoznak a Soros & Co szervezetek, az „alkalmazásukban” lévő brüsszeli politikusok, a nyugati államok kormányai, amelyek mára díszletté silányodtak, az ENSZ, amely a globális migrációt szervezők szekerét tolja, és még sorolhatnánk. Hazánkban, a magát ellenzéknek hazudó ellenség az internacionálé vörös színűből zöldes szivárvánnyá váltó zászlaja alatt tolongva, és a markát idegeneknek tartva, támad szüntelenül. Külföldről pénzelt „civilek” perelnek a bíróságokon, keresve a számtalan kiskaput és kihasználva a bíróságok korrupt voltát.

Ha nem volna elég az ezekkel való mindennapos csatározás hazánk és kormányunk számára, ott várakozik déli határainkon egy hatalmas, mindent elsöpörni képes hadsereg, egy vad horda, akiktől csupán egy kerítés és elszánt, kötelességtudó „határőreink” választanak el bennünket. Jogosan mondhatjuk, hogy körbe vagyunk véve…

A helyzetünk korántsem rózsás, ám Orbán Viktor miniszterelnök úr mégis derülátó, hiszen bízik saját, emberfeletti munkabírásában, elhivatottságában és munkatársai elkötelezettségében.

Tíz év kormányzás azonban hosszú idő, éppen elég ahhoz, hogy befurakodhassanak a megélhetési lojalisták és kiépítsék a Fideszen belül is saját érdekeltségi köreiket. Ahhoz is éppen elég a tíz év, hogy az ellenség befurakodhasson sorainkba, elhitetve, hogy ők a legnagyobb, leglelkesebb támogatók, miközben lassan, de biztosan mérget hintenek maguk körül, kihasználva az elégedetlenkedők, a saját sértődöttségüktől messzebbre nem látók, az önző kapzsiságban és hatalomvágyban tobzódók gyengeségét. Nagyobb veszélyt jelentenek ők hazánkra, nemzetünkre, a kormányra és a miniszterelnök úrra nézve, mint bármelyik külső ellenség, hiszen belülről bomlasztanak.

A bomlasztásnak, egyesek nemtörődömségének, a félretájékoztatásnak volt szomorú eredménye az őszi, helyhatósági választás kudarca is. Nagyon sok Fideszes áldozatos, becsületes munkáját és a hűséges szavazók elkötelezettségét tiporták sárba. Utólag persze igyekeztek magyarázni saját hibáikat, napokig hangsúlyozva, hogy a vereség tulajdonképpen győzelem, figyelmen kívül hagyva, hogy egyetlen elvesztett falu, város is veszteség a kormánynak és az országnak egyaránt. Amikor már ki- és megmagyarázhatatlanná vált a választás eredménye, bizonyos körök a miniszterelnök urat igyekeztek felelőssé tenni a veszteségek miatt, valóságos belső puccsot generálva, amely szerencsére még idejében dugába dőlt. Vannak azonban kevésbé kirívó történések is, amikor saját hasznukat leső „tanácsadók”, a miniszterelnök urat fontos ügyekről nem tájékoztatják, vagy egyszerűen csak félretájékoztatják, takargatva a problémákat, saját esetleg – manus manum lavat – mások ügyeit.  Ezek egytől egyig olyan apróságnak tűnő, mégis súlyos problémák, amelyek aláássák a kormány és a miniszterelnök úr tekintélyét, megrendítik a választók bizalmát, erősítve ezzel az ellenzék befolyását.  Elhallgatnak figyelmeztetéseket, szakértői véleményeket, félreállítanak valóban lojális munkatársakat. Ez a mai helyzetben nem más, mint a hazaárulás minősített esete!

Az idei, évértékelő rendezvény szervezése körül kialakult botrány is a miniszterelnök úr ellen irányuló belső bojkottnak tűnik, ugyanis számos, a Fideszhez évek óta hű párttag, minisztériumi alkalmazott, megyei pártvezető, internetes újság főszerkesztője maradt meghívó nélkül többszöri kérelem ellenére is. Egyes források szerint, a neveiket egyszerűen – a rossz nyelvek szerint Balog Zoltán alapítványánál – kihúzták a listáról… Ez ismét egy olyan ostoba próbálkozás, amely a kormányhoz és a miniszterelnök úrhoz hű emberek bizalmát igyekszik megrendíteni – vagy rendítette meg. Egyetlen tényt azonban figyelmen kívül hagynak ezek a személyek: az igazán hűséges, elkötelezett emberek nem érdekből, nem hatalomvágyból, pénzért, még csak is nem elismerés vágya okán teszik a dolgukat, hanem valóban a hazát, a nemzetet szolgálják – „orbánistaként”. Őket félre lehet ugyan állítani, de nem lehet eltántorítani. 

A veszélye azonban mégis nagy annak a magatartásnak, amelyről a miniszterelnök úrnak fogalma sincs. A veszély pedig az, hogy a hűséges, ellenszolgáltatás nélkül, lelkiismeretükre hallgató írók, szakértők, aktivisták, plakátragasztók, pártigazgatók, értelmiségiek némává válnak... Csak szemlélődni fognak, önmagukat és családjukat igyekeznek megőrizni a jövő számára… Mert a közösségben már nem érzik az összetartozás és összetartás  fontosságát.

Mert nehéz megérteni, ha a sajátjaiknak véltektől kapják a pofont… ha a Fideszes „családi ünnepségre”, ahol eddig minden évben ott lehettek, most nem engedik be őket… és idén, az évértékelőre nagyon sok „Fideszes családtag” nem jutott be. Helyükön pedig apró gyermekek, és nyugdíjasklubokból, vagy egyházközségekből odaszabadult idős nagyságák ülhették végig a miniszterelnöki beszédet. Pedig megyei pártigazgató-feleség, főszerkesztő, nemzetközi sikereket elért sportoló, újságíró, egyházi személy… etc… is kért, de nem kapott meghívót… Úgy tűnik, hogy a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és annak alapítványa osztályozza és dönti el, ki lehet, s ki nem – jó Fideszes, vagy jó orbánista… Az esetleges utólagos magyarázkodás immár mit sem enyhít. A tény, tény marad. És ezt az ország minden részéből hozzánk fordult szimpatizánsok nem sértődöttségből, de megbántottságuk és megalázottságuk okán panaszolták el szerkesztőségünknek. Ám, hétfőtől épp úgy teszik a dolgukat a maguk területén, mint eddig. Azonban sommásan levonták a megfelelő konzekvenciákat a balogi intézkedést illetően. Jövőre pedig – mint mondták – nem is kérnek már meghívót… Balog tiszteletestől! 

A belső áskálódás, a meghívókkal való kártyakeverés, okoskodás, az alapítványi kiskirálykodás, azaz, a belső rejtett árulás azonban igen súlyos veszélyeket rejt 2022-re nézve.

Mert hiába az országot mentő szép tervek, ha az építkezésen nincs elég önkéntes kubikos… A miniszterelnök úr pedig pont arról beszélt évértékelőjében – a Balogék által kiválasztottaknak –, hogy a „kubikosokra” van a legnagyobb szükség…

Czeglédi Andrea, Nemzeti Napló  

Ps.; Hasonló "balogság" a szervezők részéről a magyar koronás címert sormintaként használni a színpad mögött, kék-fehérben... de ez már egy másik cikk... 

https://andrea78.blogstar.hu/./pages/andrea78/contents/blog/90604/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?