Czeglédi Andrea: Ahol utálják a magyart, mert román – vagy, mert magyar?!…


A tavaly megígértük, hogy minden visszás esetről írni fogunk, amely a hazai egészségügyi biztosítónál történik. Azóta egyre-másra érkeznek a panaszok szerkesztőségünkbe, mind e-mailben, mind levélben, mind telefonon és személyesen. Újabb kirívó esetet hozott tudomásunkra egyik rendszeres olvasónk.

Íme, az ő története:

Az erdélyi születésű fiatal hölgy, aki magyar állampolgár, tavaly érkezett a Erdélyből, letelepedési szándékkal, Magyarországra. A továbbiakban itt óhajt élni, dolgozni, és ezzel párhuzamosan folytatni egyetemi tanulmányait. Dicséretes hozzáállás ez egy mai huszonéves magyar fiatal részéről. Amint elmondásából kiderült, eszébe sem jutott Nyugatra menni, hiszen ő magyar állampolgárként nem külföldre, hanem a saját hazájába jött, ahol anyanyelvén tanulhat tovább és saját hazáját építheti munkájával, itt adózhat és hazájának szülhet valamikor a jövőben gyermekeket. Amint átköltözött és bejelentkezett ideiglenes lakcímére, munkába is állt egy cégnél. A munkaszerződés megkötése után derült csak ki, hogy a cég nem tartja magát ígéretéhez, ami a munkabért és a munkavégzés feltételeit illeti, ezért a fiatal hölgy három hét után felmondott és másik cégnél helyezkedett el. Mivel – a közhiedelemmel ellentétben –, a határon túli magyar állampolgárok nem rendelkeznek sem TAJ számmal, sem TAJ kártyával, ezért azt a munkáltatónak kellett igényelnie. A legfurcsább az volt az egészben, hogy ugyanazt az eljárást alkalmazták, mint bármely más külföldi állampolgár esetében, tehát figyelembe sem vették magyar állampolgárságát. Némi bürokrácia, huzavona  után – ugyanis a hivatalok ügyintézőinek fogalmuk sincs, mi az eljárás ilyen esetekben –, minden rendeződni látszott, megkapta a TAJ azonosítót, és a TB ígérete szerint, a TAJ kártyája ügye is folyamatban van/volt.

Munkaadója fizeti utána a járulékokat. Éppen ezért érthetetlen, ami csupán a napokban derült ki. A fiatal hölgy beteg lett, de háziorvosa tudtára adta, hogy valami nincs rendben a biztosításával. Ez annál is érthetetlenebb, hiszen postai úton már megkapta a NAV-tól az 1% befizetett adóról rendelkező nyilatkozatot, amely bizonyítja, hogy a járulékok befizetése mindkét cég részéről megtörtént! A hölgy rögtön felhívta a TB járási hivatalát, ahol láthatóan kissé tájékozatlanok lehetnek az ügyintézők, mert miután közölte problémáját, egyik ügyintéző a másikhoz kapcsolta és így folytatták a huzavonát jó darabig. Amikor végre úgy tűnt, hogy az illetékessel beszél, az ügyintéző hölgy lenéző, kioktató stílusban közölte, hogy ő úgy látja, a kedves ügyfél romániai és a „külföldiek ügyét egy másik kolléganő intézi”!!! Ekkor már kezdett elfogyni olvasónk türelme is, és közölte – sokadszorra már –, hogy ő magyar állampolgár. A nagyarcú, de tudatlan ügyintéző azzal vágott vissza, hogy nincs állandó lakcíme, ezért ahányszor munkahelyet vált, annyiszor köteles a TAJ-t újra kérvényezni. Arra a kérdésre, hogy ez történik-e a több millió, Magyarországon született, ideiglenes lakcímmel rendelkező magyar munkavállaló esetében is, az ügyintéző nem volt hajlandó válaszolni. (Itt már világosan érzékelhető a negatív diszkrimináció, amit nevezhetnénk akár szegregációnak is!) Mint ahogyan arra sem volt válasza a cinikus és lenéző ügyintézőnek Székesfehérvárott, hogy miért nem kapja kézhez a hónapokkal ezelőtt megigényelt TAJ kártyát. Az ügyintéző semmire sem tudott választ adni és lekezelő stílusa, ahogyan olvasónkkal beszélt, finoman szólva is hagyott kívánni valót maga után, ezért olvasónknak lassan az az érzése támadt, hogy őt tévedésből a portáshoz vagy a takarítónőhöz kapcsolhatták. Hosszas mellébeszélés után, az ügyintéző közölte, hogy a már korábban említett kolléganő jártasabb az efféle ügyekben, ezért neki kéne a panaszt e-mailben továbbítani.

Ekkor olvasónk közölte vele, hogy ez az ügy számára sürgős, ezért másnap személyesen kíván a hivatalban kérdéseire választ kapni. Az ügyintéző azonban kicsit megszelídülve kérte olvasónk telefonszámát, ígérve, hogy még aznap délután tájékoztatják. Természetesen ez sem történt meg. Másnap reggel olvasónk, okulva az előző napi beszélgetésből, magyarországi születésű, magyar vőlegénye kíséretében jelent meg a hivatalban. Nos, nem tévedett, ugyanis az ügyintéző úgy elragadtatta magát, hogy kiabálni kezdett olvasónkkal és barátjával – addig, amíg ki nem derült, hogy olvasónk kedvese magyarországi születésű. Ezután már mosolyogva, kedvesen beszélt velük és ígérte, hogy az ügy két hét alatt rendeződik. Arra persze, nem adott választ, hogy a járulék, amely hónapok óta a munkaadó által befizetésre került, végül hol is landolt. A TAJ kártya ügyében pedig újbóli kérvényezést javasolt. Állítólag, az előző igénylés elveszett valahol a rendszerben…

Úgy tűnik, ez az eset végül megoldódik, habár erre azt szokták mondani: hiszem, ha látom –, és ezzel panaszos Olvasónk is így van.

Az ebből leszűrt tanulság rendkívül lesújtó. Naponta tapasztalható, hogy a hivatalokban a magyar állampolgár – román, ha teszem azt, Székelyudvarhelyen vagy Nagyszalontán és nem Szolnokon született. Ez pedig akaratlanul is visszaidézi a legsötétebb, magyargyűlölő Gyurcsány korszakot. Úgy tűnik, a hivatalokat nem a kormány irányítja. Az államtól csak a bérüket és egyéb juttatásaikat kapják havonta az ott dolgozók, ám egészen mások irányítják őket. Az a szomorú valóság, hogy ma Magyarországon leginkább a magyarokat szegregálják. Bárkinek több jogot biztosít ma a közigazgatási rendszer, mint nekünk, magyaroknak.

Ez rendkívül szomorú tény, tudva, hogy Magyarországon több mint tíz millió külföldi – nem magyar nemzetiségű(!), és nem magyar állampolgárnak(!) – állítottak már ki TAJ kártyát, mindössze néhány perc alatt a Teve utcában (is)…  

Mindezt teszik német mintára és feltételezhetően az Unió parancsára.

Csendes, de alapos népirtás zajlik, hiszen Magyarországon bárkit befogadnak, csak ne magyar legyen… – a magyar nem kell. Népirtást ugyanis nem csupán fegyverekkel lehet végrehajtani. Hatékonyabb és vér nélküli módszer a népességcsere. Ezt Erdélyben 100 éve tudják és tapasztalják. Hiába csapkodja az asztalt néhány félkegyelmű „tudós” revizionista. Hiszen Erdélyben alig másfél-millió székely és magyar él, a románok viszont hét millióan vannak. Ugyanerre a sorsa jut önhibájából Magyarország is, ám ez a folyamat sokkal gyorsabb lesz, mint Erdélyben. És akkor Magyarország, mint magyar ország megszűnik létezni.

Ennek tudatában kijelenthetjük, ha továbbra is egymást marjuk és képtelenek vagyunk összefogni, egymást magyarként, testvérként szeretni, hazánkat, népünket együtt óvni, meg is érdemeljük ezt a büntetést. Mert ami ma zajlik uniós rendelkezések és törvények alapján – amelyeket rendre aláírnak a magyar kormány illetékesei is –, az akkora bűn, mint amit Káin követett el Ábel ellen – testvérgyilkosság. Még ha nem is látszik annak.  

https://andrea78.blogstar.hu/./pages/andrea78/contents/blog/90710/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?